[Látó, 2010. január]
Gyűretlen idők, más történelem.
Cédrusok és szorongató selyem.
Madarak hóból.
A Fudzsi is létüknek hódol.
Kodzsikitól Kuroszaváig
egyetlenegy a törvény.
A busidó a másik.
A hosszú tigrisösvény
sem riaszthat, hiszen
fölzeng a puha éjben
a samiszen;
s mint istenek körében
a kendó,
a szaké oly kelendő.
A vers, a mennyországnak látszó,
itt haikut jelent.
Nem a szerep és nem a játszó:
a maszk a szent.
Foghatatlan anyagból minden.
Szellem lesz, aki elmegy innen.
Okicsi árnya is még itt botorkál –
szégyene hajnalán éneke japán zsoltár.
Boncok kémlelik gyanakodva
Xavéri Szent Ferencet.
Nem hallgat Macuo Basóra
a nemes Gendzsi herceg.
Középkori szecesszió,
díszes derű, kecses dió,
cédrusok és szorongató selyem,
gyűretlen idők, más történelem.