[2017. január]

---

Hullámzik az ég,
éhes a föld, a part tele:
őskutyák kiverve,
gógmagógok végterméke,
együtt táncolunk vele.

Káprázó hiány,
és a vissza-vissza térő,
nincsenből nincsenbe, közte,
ahol a történelem vége,
ahol a villanyégő

bele van csavarodva,
vállat von, ez a sorsa,
hogy a vihar szemében,
párhuzamos végletekben
időtlenülten ropja.

Te légy igazi csillag,
apád, anyád és kölyköd,
te program és te pohár,
ameddig le van fagyva,
ameddig újratöltöd,

te üdvös újvilágom.
Így volt, de már nem látszik,
ahogy meggörbített
tegnap egy mai istent
egy okon túli másik.