Lassacskán elkorhad az idő, mint a ruhaszárító kötélnek leásott akáckaró, megtámogatja a szél, elhagyott színes kirakókockái alól földi gilisztákat gyűjtöget vasárnapi csalinak a szerelem, némasági fogadalmat tesznek a koravén sírhalmok a temetőben, a rózsa szirmai meg pillangókként követik tekintetükkel a napot, felajánlva a zsíros anyaföldet a pillanatnyi vakon repülésért.
