A kérdés, ugye, továbbra is az, ki volt ügynök, s ki nem? Ha pedig tovább ragozzuk a dolgot: miért pont most tör ki a botrány? Hiába kérdez, senki nem válaszol. Virágot helyez Mao képe alá, tudja, mások a pénz istenét bálványozzák…

Könnyet is ejt a hullaházban, amikor elbúcsúzik tőle, a temetésen nem akar részt venni. A férfi anyja neki nem adósa, különben is könyvet fog erről az egészről írni, percig se tekintsék őt áldozatnak. Elég az egymillió koponya, múzeumot is húztak föléje, azzal védekezett, hogy nem kommunista volt, hanem nacionalista.

Nem veszett volt, csak rühös.

„Csahos kutya!”

Tíz évig beépített tégla, többek közt a jugoszláv maffiába… Jugoszlávia, hol van az már…? Néha az az érzése, valamije elveszett, eltűnt, valamit elloptak tőle. Elbizonytalanodik.

Hogy átmenjen-e az utcán, vagy se…? Adja-e le a voksát…? Ugocsa non coronat. Öt órától pedig a Máriákat köszöntik, megfájdul tőle a gyomra.