Az Isten sem tud megszabadítani lelkiismeret-furdalásomtól. A lélektől talán, ha felemeli a fazék fedelét.
Kötelességtudatom kötekedik velem, megszállja testemet, akár a szentlélek a számomra felkínált lehetőséget. Nincs kegyelem. Ártatlanságom sorsom pillanatragasztója.
Anyám törődése borsómintás, kifejtem tégláit, hogy új házat építsek kettőnknek.
A kivételes pillanatok talicskával hordatják magukat a tiltott fa körül, változást remélve, egyértelművé téve a leveleket.
Beláttam az éjszakát. A csillagok zavartak, idegenek voltak, feleslegesek. Kinőtt játékaim.
A vers feláldozza magát a tisztaság oltárán, minden utánzat, ami kimosható.
Az egyszerű dolgokat nem lehet birtokolni, csak kifordítani, mint a talicskából.
