Hová igyekszel, komám,
ezzel a lámpással az oldaladon?
– kérdezte tőlem a múltkor
egy világfinak kinéző
atyánkfia.
Talán nagyapám
hol-nem-volt tanyájára.
Talán a szüleim sírjába.
Talán a cethal gyomrába.
Talán a szekerek alá,
ahol a kutya mellett,
a kerekek között
jól elbillegek én is, mint
a kutya-lámpás,
míg a szekér döcög-döcög velünk
előre az éjszakában.