[2018. november]
a matadorokkal kezdődött, akik
megörökítődtek, úgy, ahogy
éppen elhagyták az arénát
a fényképész eszközölt rajtuk néhány
testtartásbeli korrekciót
a hatás kedvéért
azt mondtam, nézzük ezeket az
enyhén, mintha másnaposan fáradt
ifjú titánarcokat
ilyen az ember edzés után
amikor majdnem hős
tagadtam, hogy a képek
részrehajlók volnának
ugyanazt tettem, mint a fényképész
kódolja az ellene dekódolhatót
kivívtam a kegyelemdöfést
a lassú és vérszegény
agónia helyett
az anyákra már nem is került sor
mindkét sorozaton a vér virágaival beborított
emberi test
de a matadorok után már
semmi sem volt tisztázható
az esztétizálás elleni lázadásod
volt az, ami ellen nehéz volt bármit is
az igazad, ami ellen
nehéz volt mindenáron
tagadni
tagadni kamikaze módon
figyelmen kívül hagyni
ezt a sérült állat előtti balettozást
abban a pillanatban vadászták le őket
amikor megdicsőültek
elfojtott félmosolyuk
hőstekintetük mámora
nem áll távol a bukástól
legszívesebben megverted volna mindet
izomkötegeikben a másik test lüktet
az övékénél jóval nagyobb
a dúsan hímzett ruha
némelyiken a húsig felszakítva
roncsolt pajzs
a szövetben állati eredetű törmelék
a leölt állat tekintetét kellene fotózni
a még derengő életet
a tátongó pupillában
abban talán még én sem találnék
felmentést
mondtad
a matadorokkal végződött, akik
maguk mögött hagyják
a történteket
faluról falura járnak
az elkészült képekkel még csak
nem is szembesülnek
