Mintha minden összejátszana. A zötykölődő busz ablakán magának utat törő esőcseppek, kifejezéstelen arcok, kosz, a fülemben visszacsengő hang: Csalódtam magában, Emese.

Tessék, még valaki, aki csalódott bennem. A kezelőorvosom. A nőgyógyász, aki nem érti, hogy harmincas évei elején járó nőként hogyan nem az az elsődleges, szent és sérthetetlen cél, hogy anyává váljak. 

– Ez egy újabb spontán vetélés volt. De túl vagyunk rajta. Újra próbálkozhatnak.

Az a cél, hogy gyermeket hozzon a világra.

– Nem. A cél az, hogy egészséges legyek. 

Úgy néz rám, mint egy gyilkosra. Mintha én volnék az oka. Vagy legalábbis egy semmirevaló, önző ösztönlényre. Elfordul tőlem. Érzem, hogy kiesek a kegyeiből. Többé nem vagyok méltó a szolgálataira. Gépiesen receptet ír. Nincs szemkontaktus, nincs mosoly, nincs újabb időpont, csak a közöny.

– Csalódtam magában, Emese – ezzel köszön el. 

Szégyent érzek. Összehúzódom, amilyen picire csak tudok. Arcom kipirulva, fojtogat a sírás. Szégyellem magam, keresem a választ, hogy miért. Ismerem ezt az érzést. Látom magam kislányként, meztelenül a tükör előtt állva. Jeleket keresek a testemen. Arra utaló jeleket, hogy kurva vagyok. Mert az vagyok. Megmondta apám. Jóval később értettem csak meg, hogy kurva volt az anyám is, meg az apai nagyanyám is, és a húgaim és minden nő, akinek köze volt apámhoz. Mi, a kurvák tettük tönkre az életét. De főleg én, az elsőszülött gyermeke. Velem kezdődött minden. Derékba törtem a karrierét, a terveit, az életét. Nem kellett volna megszületnem, nem akkor, nem úgy, nem egy lány, nem én. Nem! Anyám is megerősítette bennem ezt az elméletet. Minden alkalmat megragadott, hogy elmesélje a történetet, amikor egyszer el akarta hagyni apámat. Hóvihar volt, én épp csak csecsemő. Összepakolt. Elindult velem az úton, dacolt a hóval, hideggel, én pedig üvöltöttem. Vissza kellett fordulnia. Miattam. Így mindjárt két felnőtt ember elcseszett életéért, sőt, az utánam következők életéért is én lettem felelős.

Közben megtanultam szép lassan a lehető legészrevétlenebb lenni, a legkisebb galibát okozni, eljelentéktelenedni. 

A hasamra teszem a tenyerem. Érzem, hogy ez a méh nem képes táplálni. Nem lüktet benne élet.

Én is csalódtam. Nem vagyok rá képes. 

Nem én, a test, hanem én, a lélek.