Mikor tarthatatlanná vált a helyzet, lementem a boltba. Nem vásárolni, csak nézelődni. Kérdezték, mit keresek, mondtam, semmit, és kijöttem. Aztán mégis visszafordultam egy csomag cigiért, mert eszembe jutott, hogy otthon már nincs. A pénztárcámért nyúltam, de leesett, hogy nem hoztam magammal, hiszen nem vásárolni indultam. Nem az volt bent, akit szerettem volna, különben kérhettem volna hitelben. Meg lett volna kivel kicsit elbeszélgetnem, mielőtt hazamegyek. Bár akkor biztos, hogy nem haza megyek. Legalábbis akkor.
