Rosszul mértem föl a helyzetet. Azt hittem, aki megsegít, megszeret. És fordítva. Nem lesz „még pár év”, bármi. Hogy megtanultam rendesebben várni.
Hogy bölcs szkepszisem majd kellőképp felvértez. Kinőttem, pedig régen még elfért ez a csalódottság itt-ott, belül. Bennem. Hogy minden rendben? Nem tudom. Füllentem.
A helyzetek csak rosszul mérhetők fel, vigasztalom magam unottan, tökfej. Még pár év. Igazán türelemmel lehetek, susogják a földben várakozó leletek.
