[2017. július]
elválás Crnjanskitól
Több évtizedes hányattatás,
felesleges kitérők, feltételes megállók,
mámorító és émelyítő kalandok,
visszanyelt nemek, ki nem mondott igenek,
tagadások, fogadkozások, hallucinációk,
árulások és elárultatások, menekülések
és menetelések után a vándor hajója
végül is kiköt az ithakai kikötőben.
Az emlék jelenében vagyunk,
örökös feltételes módban.
Lehet, hogy vár ránk Pénelopé,
és elkészült a szőnyeg,
lehet, hogy nem vár,
és a molyok már régen
felzabálták a fonalakat.
Fehér madarak keringőznek
a tiszta levegőben,
hamarosan partra lépsz,
és megkezdődik az új élet.
Kissé ideges vagy, izgatott,
túl sok vitorlás a kikötőben,
túl sok idegen hajó.
Ismered a történet végét,
mégis borzongsz,
vajon tényleg minden hideglelősen
ugyanúgy ismétlődik?
Még meggondolhatod magad,
hajód orrát még visszafordíthatod,
szánthatod tovább a végtelen,
hazudozó tengert,
ahogyan eddig.
Választanod kell, kitárul Ithaka.
* Milos Crnjanski többször feltűnik Vaszilij Bogdanov öregkori verseiben. Dalmáciai utazásuk során, Hvar szigetén találkoztak, s felelevenítették múltba merülő, diadalmas ifjúságukat, és végkimerülésig vitatkoztak, életről, halálról, költészetről, és kihívásként Crnjanski Adyról mesélt, s versét ajánlotta fordításra. A találkozást, a fordítás-kísérleteket, végtelen vitáikat a két változatban is fennmaradó, Ördöglakat című hosszú versciklusában is megörökíti. Ismerkedésük a múlt homályába vész, Párizsban találkoztak 1920 robbanó tavaszán, a háború után, s a szerb költő rendszeresen eljárt az emigráns orosz költőkkel találkozni, beszélgetni a Lúdláb Királynőbe, ahogyan ez a régi kocsmájukat megörökítő kései versciklusból is kiderül. Párizsi megismerkedésükkor már megjelent Crnjanski első verseskönyve, az Ithaka lírája. Hvari találkozásuk után leveleztek is, Crnjanski elküldötte nagyapámnak londoni regényét, verseit, halála megdöbbentette az infarktusa után lábadozó nagyapámat, talán ezért választotta ezt a távolságtartó formát, tudta, érezte, hamarosan, ha más körülmények között, más formában, de úgyis találkoznak. – Tatjána Bogdanova
BOGDÁN LÁSZLÓ fordítása
