utam háromnegyedénél
méghogy erdő
se egy bokor
fű sem nő
mély kopárság
mindenfelé
még ennél is sivárabb
szívem pusztasága
magamra tekerem
életvonalam bebábozódom
évszázadok múlnak el
egyszer mint egy
padlásfeljárón
kimászok a hátamon
állok angyalként
emberbőr hever
a lábamnál