[2020. március]

---

Eladtam családi házunk,
belerokkant:
cserepét hullatja,
vakolatát ontja;
a kertet, az udvart eltemették,
sírhantjuk puccos sportpálya,
fejfául két otromba
futballkaput állítottak;
a temető épp fölöttünk, a dombon;
szüleim konok visszajáró lelkek,
nem vesznek tudomást a változásról,
éjszakánként hazasettenkednek.
– Elültetem a paradicsomot –
kezdi anyám.
– Ugyanmár, hová?
– inti le apám.
– Inkább focizzunk, állj a kapuba;
anyám kelletlenül vánszorog a pályán,
szorít egyet fejkendőjén,
védőállásba görnyed;
apám fürgén vezeti a labdát,
s néhány cseles mozdulat után
kapura rúg.
– Góóóól! Góóóól! –
kiáltja torkaszakadtából;
anyám kötényébe zokog,