[2017. január]

---

Mérnöke lettem: írom a tájat.
Konokul, lassan. Ez a való.
Mélység, magasság, ívforma, járat:
minden mindenhez kapcsolható.

Súrolják egymást szavak és évek,
havak és ágak, tekintetek.
Amikor alszom, akkor is nézek.
Emlékként bármit elvihetek.

Téged is viszlek, elviszlek innen.
Lázasan bámulok fűre és fára.
Hordom a világot emlékeimben.
Átmenekítem a túlvilágra.

Kőszomorúság, szénfájdalom –
lépésről lépésre átgondolom.