Mert alkalmi vers hát alkalom
dúdolni leltárt halk dalom
38 év ha elszelelt
szárnyas időnk ki nem felejt
szivarra gyújt s mást nem tehet
tüdőre szív lefilterez
fölösleges ne tiltakozz
mint füstfelhő száll mint könnyű szmog
utazz és nyerj bár tombolán
Vivaldit hallgass Kosztolán
megjön az ősz a fürtökön
mustot szűr nem vág fültövön
38 évad elszelelt
írásra írás fejre fej
s mert nem gyűjtött télre még vagyont
tücsköd félheti Harpagont

Most alkalmilag tán alkalom
adódna akkor hát hagyom
hozzanak termést a venyigék
színt váltsanak az estikék
hullócsillagok hunyt szemén
sötétedjék az esti kék
ha lepörög egy-két sorsfonál
visszatekint és anulál
keretek közé zár bizony
mézként aranyló zárt ikon
38 év ha elszelel
az emberen ezt-azt megszerel
csillagfényt olt majd elpihen
szájszélen két csepp égi tej
Mert alkalmilag ha lombra lomb
hulltán a szél is fúj dalom
szecessziósan fújtat ó
nem dzsiu-dzsicu és nem szumó
s mert nem gyűjtött hárfán szép vagyont
kölcsönvesz néhány sor(s) vagont
s indul a játék vakra vak
zilált dallamhoz unt szavak
érkeznek sorra dél után
menetrend szerint s délután
rendbe szedni az arcvonalt
baktat a bakter kard ki kard
s szíjas időnkből kihasít
sínpárnyi sávot csíkra csík
s mielőtt végleg leszerel
az emberen ezt-azt megfejel

S mert alkalmi vers hát elhiszem
sok minden múlhat centiken
írásra írás fejre fej
szárnyal időnk ki nem felejt
s 38 év ha elszelelt
az emberen ezt-azt megszerel
kit amarra tol kit erre húz
tutira átjár mint a cúg
fölösleges ne visszakozz
ott előre visz itt visszahoz
meg-megtorpanna szállna még
előre fülel de hátra néz
azt mondják ez a férfikor
mustból a lényeg bor kiforr