[2021. február]

---

Mert én voltam a legfiatalabb,
elvárták, hallgassak rájuk,
elismerjem szerzett tapasztalataikat,
értékeljem meglátásaikat,
elfogadjam elveiket, érveiket,
s hogy igazságérzetük csalhatatlan.
Mi tagadás, kezdetben hódoltam nekik,
hallgattam, bólogattam, kiegészítettem,
azt mondtam, mit hallani szeretnének.
De egy reggel, akár a hirtelen támadt szél,
a pontokat elsöpörték a kérdőjelek.
Hát önérzetesek lettek, csalódottak, sértődöttek,
úgy tettek, mint kik most látnak először.
Majd arcomba martak, véremet nyalták.
Szavaik azóta úgy sorakoznak bennem,
mint a sírok. Néha harangozom értük,
néha földet viszek rájuk, de virágot nem.
Nem uszítok rájuk jóságos isteneket.