Az alföldi mezei munkákra a magas hegyekből érkeztek ide, a hegyi patakok zúgását rejtő festői fenyvesek, a borókaerdők rengetegéből, a gyantaillattal telt vidékről, hogy olyan megélhetésre leljenek itt, amelyet a hazai vidék szépsége ellenére sem nyújthatott. Bezzeg ez a vidék, amely sík, akár az asztallap, amely bűzlő mocsarakkal van teli, a magas fák helyett pedig napszítta, szikkadt fű nő a földből, s körben mindenhol kukorica terem. 

Dallamos, lágy nyelvük helyett egyfolytában azt a furcsa idegen nyelvet hallották maguk körül, amely a ló horkantásához hasonlít, meg azon nagy testű madarak kiáltásaihoz, amelyek tegnap a bűzlő vizek felett köröztek. 

Odahaza nem volt más étkük, mint a fekete korpakenyér, itt azonban húst ettek, s miután elszenderedtek a tűzhely mellett, álmukban már otthon jártak. Újra a roskatag kunyhókat látták az erdei tisztáson, újra a hegyi patak tiszta vizét itták, és a fekete kenyeret ették. 

Majd reggeltől, miután felébredtek, elillanó álmuk felett sajnálkoztak, amint meglátták a ködbe vesző széles síkságot, később pedig a fejüket égető déli nap csillogását a távoli poshadó vizeken. 

Még jó, hogy énekeltek munka közben, s amikor a fárasztó napi munka után leheveredtek, az estében újra felhangzott a nótaszó:

Ó, Marisom, Marisom,

Csak Jására gondolj,

Tetszett neked nagyon,

Hogy magánál pisztolyt hord.

Nótát nóta követett, bánatostól bánatosabb, egyre szomorúbb, miközben mellettük a szomszéd tűz körül a magyarok szilajon daloltak, szilajon, akár a lovaik, amelyeket a rónán a csordák után hajtottak…

És az jutott eszükbe, otthon hogy megörül majd nekik az asszony, a gyerek, ha hazatérnek, s otthon majd lassan elfelejtik ezeket a poshadó lápokat, a napszúrást, miközben egyikük a másik után hal majd meg hideglelésben. 

* Eredeti cím: Na polní práci. A Tři črty z Uherské roviny (Három karcolat a magyar alföldről) c. triptichon harmadik része. Eredeti közlés: Ilustrovaný svět, 1903.

Ó, Marisom, Marisom… – Az eredeti dal ruszin lehet, de az is elképzelhető, hogy csupán Hašek találta ki: 

„Maryš, moja Maryš,

pomni ty na Jaša

zpodobaly še ti

pištolky u paša.”

(Száz Pál fordítása)