[2021. november]
Állj odébb, lüke tücsköm, hangszereddel,
nyírettyűdre vonj lengő lobogót
a széllel, szeljen most a halk dereglye
jobb vizet, öleljen más kikötőt,
hol ujjongva köszöntsön majd e nyár
ünnepét ülő ifjú had a mólón,
mélyhegedűs, jámbor tücsökleány
ott bőröd pihe-pázsitjára dőljön.
Így menekülj kaszám kettészelő
iramától, hisz minden apró neszre
nem figyelhetek, nekem is már súgják:
„légy körültekintő, a kémlelő
magasság ad és vesz, jó, nem jó, nesztek!” –
kottámra gyors szelek más dalát fújják.