EsszéLátó – 2010. május

Édes Néném,
úgy vagyok immár én is, mint Kend:
élek valaki képzeletében.
Nincs már fejedelem, nincs király,
császár, s kuruczok, labanczok sincsenek,
és nincs már, hogy német ellen törökhöz,
vagy török ellen némethez folyamodnánk!

Itt ülök a Stephanplatzon, szemben a dómmal,
melyben Mátyás királyunkat felravatalozták.
Kezemben a Zeitung legfrissebb száma.
Mi minden történik a nagyvilágban!
De hát utolsó levelemben én magam írtam:
Micsoda világ! Mennyi változáson
mentem már átal...

Édes Néném,
rejtély a múlt és talány a jövő.
Eszembe jut, hogy Mohács előtt
többet adtunk Bécsnek,
mint utána ő nekünk.
Elnéztem Bocskai István koronáját,
Mátyás király kardját,
Zrínyi Miklós sisakját,
II. Apafi Mihály díszbuzogányát –
az Udvari Kincstártól
a Művészettörténeti Múzeumig
se szeri, se száma magyar emlékeinknek...

Édes Néném,
Bécs mégis csak megríkat most utólag,
hisz a Magyar Hírmondó itt adta hírül
könyvem megjelenését,
amit 1794-ben Kultsár István adott ki
Szombathelyen...

Édes Néném,
örömömre szolgál,
hogy a dóm előtt üldögélve
róhatom tovább Kendnek soraimat.
Próbáltam hívni mobilon,
próbáltam esemesezni,
de Kend hajthatatlan:
csak a megszokott leveleimre
hajlandó válaszolni!
Holnap már Brüsszelben leszek,
az előcsatlakozási tárgyalásokon,
mert a törökök engemet tettek básbuggá.
Addig is mentsen meg minket az Isten
mind a bűntől, mind a bújdosástól,
mind a telhetetlen kívánságtól,
Ámen.

Bécs, 2005–2010