Bátor madarak, csak lessük a város szakadékait, tollazatunk idegenül rezdül a levegőben, a húsunk mögötti hús leszáradt, a bennünk termett s növekedett köveket rendre kihányjuk, játék ez csupán a plexikarmok villanófényében, a komoly, kék csillogásban. Az ismétlődő ritmus. Szívverés. Halál. És újra szívverés.
