Mindenkinek

megvan a maga keresztje, 

hát mindenki igyekszik célba érni vele...

Elnézem, egyesek könnyedén,

mások meg görnyedezve viszik a magukét.

Ünnepnapokon vagy vasárnaponként,

amikor a templomba mennek, látom, ahogy

nekitámasztják a keresztjeiket a falnak.

Hétközben, ügyes-bajos dolgaikat intézendő,

a hivatal vagy a bodega oldalának

támasztják neki… Kereszttel ugyanis

nem illik belépni egy helyiségbe.

Hanem mégis előfordul időnként,

hogy valaki a keresztjével lépik be valahová. 

Megtörténik az is néha, hogy valaki ott felejti

a keresztjét a templom bejáratánál vagy

éppenséggel a bodega előtt. Előfordul az is,

hogy valaki elcseréli a maga nehéz keresztjét

a másik könnyebb keresztjével…

Ez sokszor nézeteltéréshez vezet.

Köztudott ugyanis, hogy könnyebb

egy könnyű keresztet vinni, mint egy nehezet.

Van, aki szórakozottságból hagyja el

a maga keresztjét, de rendszerint azt

egy becsületes megtaláló visszaadja.

Ha nem kerül meg valakinek a keresztje,

akkor a talált tárgyak hivatalához kell fordulnia. 

Szóval mindenki igyekszik boldogulni

a maga keresztjével, és igyekszik

visszaszerezni azt, ha elkallódott. 

Mert nem élhet az ember

a maga keresztje nélkül.

Persze, az emberek időnként felteszik

a keresztkérdést az Istennek:

A megváltásra kerül-e sor hamarabb,

vagy az Apokalipszis következik?

E kérdésen az Isten eltűnődik...

2022. december 22–26.