az orrukban hal helyett lángok

s lőn a lángokból dauerolt szakállok

e tüskemellény a földet levervén

hasbaj lőn belőle elébb kozmás repkény

s kellett népüknek hang nyila

mint nyiladzó bélüknek latrina

majd borotválkozni merültek víz fölé

óraműközönként mint extraszisztolé

a habokból akkor jöve szojuz káka

s mind exeknek filéi fémdobozkákba

látának pöttöm habszivacs tankokat is

levente bőrét s plázákra ösztenző zakarist

hiába célozgat reájuk a szégyen

magát vakítá a fény a drága fémen

epidermiszükön semmi maradandó

kis bőrrákzátonyok

                               mi nőtt e kőn anno!

foucault-inga kétfelé lengtek a szakállak

testük e lángoszlop kéményin kiláttak

jelnek tüzeltek róla cigarettákat

felszíni fejtői sej a szorongásnak

eleddig!

              zörgete hozzájok az alkus

s inkább a paktum mint oldalinfarktus

kínod magában nem koszt

éhkopp etetni ethoszt

nem nap heve hűl már agyagban cserében

baristaespresso fakad a cserépben

ó jósolatok koncát anticipelni

segglikas gatyában ciripelni

no persze brutális fákból van a tudat

nem oly az pép legyen vasprotkós korongon

kibontják konzervált halukat

lobogjon