[Látó, 2012. július]

mire kőolaj lesz belőlünk
lírám oktánszáma
lágy kondenzcsíkot húz felettünk
minket parodizálva

ott ahol a kisgöncöl is nagyobb
ahol gázként sziszeg gondolatod rózsája
ott ahol én épp tüzet adok
s belobban szerelmünk parókája

bomló planktonok kufircolnak
mire kőolaj lesz belőlünk
felületes felültetések
áldozata lesz minden merszünk

persze lelkünket telemerjük
minden kacattal mint noé
szárazságban zöld ágat remélünk
én elfutok cigié’ s boré’

cseppfolyósan csak évődünk
persze azért még fenszterlizek
mire kőolaj lesz belőlünk
egy filantróp olajmécsesébe

beleégünk mint lepkeszárny
zsíros ujj lóg az olajba
szétszaggat téged, engem már
kivakart az asztallapra

egymásra lobbanunk mint ideg
a flört lerángat rólad pár bőrt
elnyeled valóságom mint föveny
mire kőolaj lesz belőlünk