[2022. április]

amint megérkeznek az első gólyák,
a másokkal oly szívélyes őrgróf
nővérét kolostorba kényszeríti.
a család: örül. a város: közömbös.

illetve majdnem. az őrgróf szobájában
sír, egyszerű jelenetek, a boldogság,
a velencei tükör vége. a ház lakói addig
gombászni mennek a közeli erdőbe.

apró madárkák vigasztalásképpen.
a városban pedig utcabál, búfelejtő,
komédiások paradicsoma. tisztítótűz.
óriások, törpék, nyomorékok. a groteszk

test, Bahtyinnal szólva, túlcsordul
saját kontúrjain. szárnyakat kap
egy szőrös férfifenék, női mellek
egy tátogó hal szájában. népi humor.

elkalandoztunk. az őrgróf levelet
ír a kolostorba: neque porro quisquam
est qui dolorem ipsum quia dolor sit amet,
consectetur, adipisci velit…,*[1] aztán széttépi.

a szerelem mint ellenség legyőzve,
kint pedig mulat, úgy mulat a város,
mintha tudná, a legszebb éveinket úgyis,
akár a torzszülötteket, a gólya hozza.


* nincs, ki a fájdalmat önmagáért szeretné, ki törekedne rá és birtokolná, csupán a fájdalomért…