mert nem elég mellem nem elég érdempénznek mellemen a nap rongyos 

takaró nem lehet a felhő nem lehet az ég könnye a sár mivel ragasszam 

össze a sorokat ha fogjátok a nyelvem nem értheti miből vannak a szavak 

kinek tenyerét nem éri por jajgató-kacagó madarak hangja fut torkomból 

szájüregemben tövisek minden tollat kitép nem elég érdempénz fogni 

testem állati ugatnak bennem a vadak fű sarjad belőlem féreg serken 

minden kívülem tart

fejem fölött ölelkező ágak szerelmes enyelgései 

kerüld az asszonyt!

az asszony vonzza magához a férfiakat,

mint a folyókat a tenger;

miért? hogy elnyelhesse.

szép állat az asszonyi állat,

szép és veszedelmes;

arany pohárban méregital.

ne higgyétek hogy eleve rohadok dögfertőzte szátokban keseredem mióta 

a szép kezű fiúból költőt s a költőből egyszersmind istent 

csináltatok sándort

szeressem vagy fényére született tündököltető júliát napként hanyatló 

növényként 

tengődő féregként tenyésző lángostor sugározta hagyomány bontotta 

teste épüléseit

kaparják szép állatok fagyban is asszonyi szép állatok sírját igen igen 

boldog vagyok

ködpáraként eloszlik szívem puszta pacsirtahangra zöldellő pipacs vagyok törékeny pályazáradékká szeretve húsomban pengő ütemei egy sor 

nem az enyém eliramlik 

keble kihűlve teste bezárva bennetek bujdos vár eltűnik örökre