A verssor is vall – kedvvel élve lüktet. Nem jegyzetelhető… Csak mondani Kell sorrendjét a nem remélt betűknek, Hogy az legyen szavakká pont, ami Nincs is, de már van, mint egy elfuvallt „l”, Egy kettős hangzó, s mással vagy magán, Ha hangzik – egy „ó” hosszan, mintha Valvel Lehelné légbe másnap éjszakán, Fáradtan, telve másik értelemmel, Mert mondhatót nem kell szavallani – Szavakból fénylik minden fénytelen jel, S ha cipőjére nézne Vallai Vagy Valvel úr itt – semmi sincs ma benne, S a vers is úgy van, úgy több, mintha lenne.
