[2017. január]

---

Vallai Péter emlékének

A verssor is vall – kedvvel élve lüktet.
Nem jegyzetelhető… Csak mondani
Kell sorrendjét a nem remélt betűknek,
Hogy az legyen szavakká pont, ami
Nincs is, de már van, mint egy elfuvallt „l”,
Egy kettős hangzó, s mással vagy magán,
Ha hangzik – egy „ó” hosszan, mintha Valvel
Lehelné légbe másnap éjszakán,
Fáradtan, telve másik értelemmel,
Mert mondhatót nem kell szavallani –
Szavakból fénylik minden fénytelen jel,
S ha cipőjére nézne Vallai
    Vagy Valvel úr itt – semmi sincs ma benne,
    S a vers is úgy van, úgy több, mintha lenne.