nagy az aszály, és királynők halnak mostanában, írtam neki 

viccesen, tettem emojit is

milyen áldott két csikó ez, írta aztán ő viccesen, egyik sem kér 

abrakot, tett emojit is

aztán egy robbanás leszakította mindkettőt, aztán egy rebbenés, 

madárka szállott a kerekes székre, az évszám tetszőleges

ej, mi a kő, írtam, tettem emojit is

ágyban párnák közt aha, írta, tett emojit is, csak éppen 

túléltem a hősi halált. emoji.

nagy az aszály, és királynők halnak mostanában, írtam. emoji.

mint az őrült, ki letépte láncát, kérdezte

a rónának annyi, válaszoltam, a vizeket megerőszakolták

erdély a románoké, de legalább normális a helyzet

mit nekem te zordon kárpátoknak fenyvesekkel vadregényes, írta

a rónának annyi, válaszoltam, sivatag

hej, mostan puszta ám igazán a puszta! emoji.

emoji.

nagy az aszály, és királynők halnak mostanában

és visszafordul bennünk az akarat

gémeskút, apám, a homokviharban

piros a szürkület, szürke a pirkadat, írtam viccesen

deleléskor hosszu gémü kútnál

széles vályu kettős ága várja.

méneseknek nyargaló futása

zúg a szélben, körmeik dobognak, írta.

leszakították mind a két lábamat, írta

kik azok az ők, írtam, aztán rögtön töröltem, nem küldtem el

MИP

írtam inkább.

káromkodós emoji

de az alkony üszköt vet fejére,

s olyan, mintha égne s folyna vére, emoji

és a kopár fákról a visszfény sugároz

te mai nap, te folyó, el kellene kárhozz, emoji

szeretlek

én is szeretlek

nagy az aszály, és királynők halnak mostanában

a rónának annyi, a harc fölösleges volt, nem sikerült semmi, írtam

világszabadság, próbálkozott még

ahhoz kellene egy világ

peace, love, anarchy, próbálkozott még

a kislakocska esetleg, erre a néhány évre még, írtam, 

mit lehetne még tenni egyebet, írtam

akasszátok föl a királyokat, írta

csendes, dermedt hideg őszi este volt

ropogott a tűz, sült a gesztenye

a telefonok lenémítva

csak ketten a konyhában

füvezgeténk apámmal;

szívott a jó öreg,

s a kedvemért ez egyszer –

az isten áldja meg.