[2014. augusztus-szeptember]

---

MÁSODIK RÉSZ

Fordította JÁNOSHÁZY GYÖRGY


SZEMÉLYEK:

Prológus

TAMERLÁN, Perzsia királya
Fiai:
CALYPHAS
AMYRAS
CELEBINUS
THERIDAMAS, Algír királya
TOCHELLES, Fez királya
USUMCASAN, Marokkó királya
ORCANES, Anatólia királya
TREBIZON királya
SORIA királya
JERUZSÁLEM királya
AMASIA királya
GAZELLUS, Byron alkirálya
URIBASSA
ZSIGMOND, magyar király
Magyar urak:
FRIGYES
BALDWIN
CALLAPIN, Bajazid fia, Tamerlán foglya
ALMEDA, az őre
BALSERAI KAPITÁNY
A FIA
BABYLON KORMÁNYZÓJA
MAXIMUS
PERDICAS
EGY KAPITÁNY
HÍRNÖK

ZENOCRATE, Tamerlán felesége
OLYMPIA, a balserai kapitány felesége

Urak, polgárok, orvosok, telepesek, török ágyasok, kísérők


PROLÓGUS
Mivel Tamerlánt jó szívvel fogadták,
Amikor eljátszottuk színpadunkon,
Második részt is írt hozzá a költő,
Melyben halállal huny ki ragyogása,
Gyilkos sors végez sok diadalával.
De hogy mi lett a szép Zenocratéval,
És ő hány fényes várost áldozott fel
A drága nő fájó elföldelésén,
Azt megmutatja mindjárt ő maga.

ELSŐ FELVONÁS, ELSŐ SZÍN

Jön Orcanes, Anatólia királya, Gazellus, Byron alkirálya,
Uribassa és kíséretük, dobokkal és trombitákkal

ORCANES Mi, kiket nagy Bajazid ivadéka,
A szentséges, hatalmas Callapin
Tett alkirályokká itt Keleten,
Ki Egyiptomban rabja most a gaznak,
Ki apját vasketrecbe zárta egykor,
Most eljöttünk szép Anatóliától
Kétszáz mérföldet, és a Duna partján
Áll meg fegyverben harcos seregünk,
Ahol Zsigmond, a magyarok királya
Vár bennünket, hogy kössük meg a békét.
Eh! Egyezkedjünk hát a kereszténnyel,
Vagy vívjunk meg, átkelve a folyón?
GAZELLUS A békéről kell tárgyalnunk, király.
A keresztény vérrel torkig vagyunk már,
És semmi kedvünk sincs harcolni újra.
A gőgös Tamerlán most Ázsiában
A Guiron fő táján hódít, s a célja
A török földet fölperzselni végig.
Ellene fordítsd sereged, uram.
URIBASSA Zsigmond királynál több is a keresztény
A szívós magyarok nagy táboránál.
Németek, szlávok, dánok, ritterek
Lándzsáját és fejszéjét, alabárdját
Kétséges, hogy biztonsággal megálljuk.
ORCANES A legrövidebb körről északon,
Grönlandról, mit jeges tenger kerít,
És nagyerejű, szörnyű óriások
Lakják, mind akkora, mint Polyphemus,
Ha mlliók törik is át a sarkkört,
És Európa hadereje jön ránk,
Török pengénk elmetszi torkukat,
S a küzdőtérből vérlucskos mocsár lesz.
A Trebizon felé folyó Duna
Skarlát hullámok leplében viszi
Ajándékul barátainknak otthon
Megölt keresztények holttesteit.
A Földközi-tenger, amelybe ömlik,
Véres tenger nevet kap e csatától.
Itália kóbor hajósai
Keresztényeket látnak majd az árban
Tömegesen verődni a hajókhoz,
S bikája hátán a szép Európa
A világ kincsét, díszeit ledobja,
Leszáll, s komor gyászköntöst vesz magára.
GAZELLUS Vitéz Orcanes, fél világ királya,
Szemlét tartott csapatain Tamerlán,
Kairóból fel Alexandriába
És a határra tartva seregével,
Szándéka meghódítni földjeinket,
Tanácsos békéről tárgyalni hát
Zsigmonddal, a magyar királlyal, és
Erőnket az ostromra tartogatni,
Melyet ő tervez Anatóliában.
ORCANES Ezt bölcsen mondtad, Byron alkirálya.
Ha királyságom, birodalmunk szíve,
Elvész, Törökország is elbukik;
Ezért legyen békében a keresztény.
Németek, szlávok, dánok, ritterek
Ne tőlem: Tamerlántól féljenek,
S inkább, ki naggyá tette: Fortunától.
Velünk görög, szicíliai, albán,
Zsidó, rab, török és egyiptomi,
Anatólia s Soria szülötte,
Illír, trák és bithyniai is,
Elég a gyönge Zsigmondot lenyelni,
De kevés Tamerlánnal szembeszállni.
Egész világot hoz a harcmezőre:
Szittyák földjétől messzi India
Partjáig, mit dühöngő tengerár
Korbácsol harsogó, vad ostromokkal,
Milyent még nem tapasztalt tengerész.
Fegyverben áll érette Ázsia.
A Ráktérítő trópusi szivétől
A Baktérítő Amazóniáig,
És még tovább, a szigettengerig,
Tamerlánért fegyvert ölt Afrika.
Maradjon hát békében a keresztény.
Jön Zsigmond, Frigyes, Baldwin és kíséretük,
dobokkal és trombitákkal
ZSIGMOND Orcanes, amint követünk igérte,
Átkeltünk a Dunán főurainkkal,
Hogy tárgyaljunk békéről, háborúról.
Válassz hát: római szokás szerint
Mezítlen kardot kínálok neked.
Ha háborút akarsz, emeld reám,

De ha békét, add vissza a kezembe,
S én helyeslésül tokjába dugom.
ORCANES Megállj, Zsigmond. Feledted: én vagyok,
Aki ágyúval lőtte Bécs falát,
Hogy az a kőfal úgy táncolt alapján,
Ahogy a Föld súlyos tömege vibrál
Az égbolt forgó tengelye körül?
Feledted: olyan sűrű nyílesőt
Küldtem a vaksi burgerek fejére,
Kartáccsal, szárnyas szöggel elegyítve,
Hogy te magad, akkor palotagróf,
A cseh király s az osztrák herceg is
Heroldokat küldtetek, s térden állva
Fegyverszünetet kértek nevetekben?
Feledted: hogy az ostromot feloldjam,
Dőlt hozzám kocsiszámra az arany,
A királyi madárral, Juppiter
Félelmes villámával szárnya közt?
Ha emlékszel, kívánhatsz háborút?
ZSIGMOND Ostrom volt Bécsnél, és ott voltam én is,
Akkor palotagróf, ma már király,
És tetteinknek nem szabtunk határt.
Most, Orcanes, elnézve seregem,
Mely elfedi e síkot, s akkorának
Tűnik, mint bagdádi magas toronyból
Arábia nagy homoksivatagja,
Vagy óceán az utazó szemében,
Ki az Apenninek havában áll –
Mért kellene, mondd, oda aljasodnom,
Hogy békét kössek Anatóliával?
GAZELLUS Magyarhon s Anatólia királya,
Mi török földről szövetkezni jöttünk,
Nem azért, hogy csatára hívjuk egymást.
Barátságos beszéd találna ehhez.
FRIGYES Európából így jöttünk mi is.
Ha ellene vagytok, és gúnyolódtok,
Sátraink állnak, hadunk csatarendben,
Ha csak moccantok is, támadni kész.
ORCANES Így készültünk mi is fel: hogyha Zsigmond
Barátként szól velünk, s szavát nem állja,
Itt van a kardja; így ratifikáljuk
A békét, megszabott feltételekkel,
Amint követeink megállapodnak.
ZSIGMOND El hát a karddal, hadd nyújtok kezet,
Nem húzok kardot s állítok hadat
Ellened és szövetségesed ellen,
Míg élek, fegyvernyugvásban leszünk.
ORCANES De, Zsigmond, erősítsd meg esküvel,
Esküdj meg itt az égre s Krisztusodra.
ZSIGMOND Ki világot teremtett s üdvözít,
Isten fiára, szűznek magzatára,
Édes Jézus Krisztusra esküszöm,
Hogy óvom sérthetetlenül a békét.
ORCANES Az Isten barátjára, Mohamedre,
Akitől ránk maradt a szent Korán,
S hogy elhagyta a földet, a koporsó
Dicső testével a magasba szállt,
S Mekka fenséges temploma felett csüng,
Rá esküszöm, megtartom ezt a békét.
Feltételeit s ünnepélyes eskünk
Kézjegyünkkel mindegyikünk megőrzi
Szövetségünk jeles tanújaként.
Zsigmond, ha bármely keresztény király
Megsérti országod határait,
Csak szólj: Orcanes Anatóliában
A Dunán túl a szövetségesed,
S a támadó elkotródik remegve,
Úgy félnek tőlem mindenfajta népek.
ZSIGMOND Ha pogány király Anatóliába
Talál betörni, Zsigmond küld neked
Százezer harcban edzett jó lovat,
S rajtuk kemény német lándzsásokat,
A királyi szálláshely erejét.
ORCANES Köszönöm, Zsigmond, ám, ha háborúzom,
Kisázsia, Afrika, Görögország
Követi zászlóm s döngő dobjaim.
Menjünk most lakomázni sátrainkba.
A hadvezéremet elinditom
Szép Anatóliába s Trebizonba,
Tamerlán ellen ott várjon reám.
Zsigmond barátom, magyar főurak,
Gyertek, dőzsöljetek egy jót velünk,
Aztán mindenki térjen majd haza.
Mind el

ELSŐ FELVONÁS, MÁSODIK SZÍN

Jön Callapin és Almeda, az őre

CALLAPIN Kedves Almeda, szánd meg a siralmas
Sorsú Callapint, Bajazid fiát,
Aki Nyugat urának született,
S a kegyetlen Tamerlán foglya itt.
ALMEDA Uram, én szánlak, és szívből kivánom
Szabadulásod, ám, kinek haragja
Halál, uram, a hírneves Tamerlán
Ennél nagyobb szabadságot nem enged.
CALLAPIN Bárcsak tudnám szavakba önteni
Félig is, ami tettben telne tőlem,
Tudom, hogy elszöknél innen velem.
ALMEDA Nem, Afrikáért sem, kérlek, ne izgass!
CALLAPIN Hallgass meg legalább, kedves Almeda.
ALMEDA Ne mondj ilyeneket, kérlek, uram.
CALLAPIN Kairótól sietve…
ALMEDA Sietésről egy szót se, jó uram.
CALLAPIN Hadd mondjak még pár szót, kedves Almeda.
ALMEDA De, uram, mi kerekedik ki ebből?
CALLAPIN Kairótól Alexandria öble
Felé siet a Darotes; királyi
Flottám török gályája várja ott
Lehorgonyozva, hogy a partra érjek,
Ha megszabadulok valamiképpen;
Ha megjöttem, vitorlát bont azonnal,
S a Földközi-tengerre jut hamar,
Ott Kréta és Ciprus szigete közt
Gyorsan török vizekre érhetünk.
Akkor megláthatsz több mint száz királyt
Térden köszönteni istenhozottal.
Megannyi fényes arany koronából
Válassz tetszés szerint, máris tiéd.
Ezer gályát adok neked keresztény
Rabokkal; a Dardanellákon át
Spanyol partokról hoznak dús hajókat,
Megrakva Amerika aranyával.
A zenéhez, szerelmi dalhoz értő
Görög szüzek kísérnek, bájosak,
Mint Pygmalion ivór lánykája volt,
Vagy az ünővé változott Io.
Mezítlen négerek húzzák kocsid,
S ha diadalmenetben jársz, az utca
Kövezetét kerekeid alatt
Szép török szőnyegek borítják,
És ékes kárpit csüng a falakon.
Méltó látvány a fejedelmi szemnek.
Száz délceg dalnok lovagol előtted
Bíbor selyemben, barbár csődörön,
Fölötted arany baldachin, kirakva
Drágakövekkel, melyek úgy ragyognak,
Mint a fátyol, mely a világra hull,
Mikor Phoebus az égi féltekéből
Leszáll az antipódusok felé…
Sokkal több is van, el sem mondhatom.
ALMEDA Hogy mondod, milyen messze van a gálya?
CALLAPIN Édes Almeda, fél mérföldre innen.
ALMEDA De nem láthatják meg, hogy távozunk?
CALLAPIN Egy üreges hegyoldal meredélye
S egy durva kőszál görbülete közt
Bevont vitorlák, az árboc ledöntve,
Úgy lapul ott, hogy nem gyanítja senki.
ALMEDA Ez tetszik. De mondd, uram, ha szabadon engedlek, állod a szavadat? Király leszek a fáradságomért?
CALLAPIN Amint én Callapin vagyok, a császár,
És Mohamed kezére esküszöm,
Királlyá teszlek, s pajtásom leszel.
ALMEDA Esküszöm, amint Almeda vagyok,
És őröd a Nagy Tamerlán alatt
(Mert ezt a címet viselem ma még),
Ha ezer fegyverest küld is reánk,
Hogy útját állják ennek a kalandnak,
Én bátran vezetem felségedet,
S meghalok inkább, mintsem visszatérjünk!
CALLAPIN Köszönöm, kedves Almeda. Siessünk,
Mert telik az idő, ne késlekedjünk.
ALMEDA Amikor mondod, uram, kész vagyok.
CALLAPIN Menjünk; agyő hát, átkozott Tamerlán.
Most megbosszulhatom apám halálát.
Mindketten el

ELSŐ FELVONÁS, HARMADIK SZÍN

Jön Tamerlán, Zenocrate és három fiuk, Calyphas,
Amyras és Celebinus, dobokkal és trombitákkal

TAMERLÁN Zenocrate, világ fénylő szeme,
Aki az ég lámpásait kigyújtod,
Pillantásodtól felderül a felhő
S kristályköntösbe öltözik a lég,
Pihenj meg itt a szép Larissza síkján,
Egyiptom és Törökország határán,
Fiaid közt, kikből császárok lesznek,
S mindegyikük egy világnak parancsol.
ZENOCRATE Drágám, mikor teszed le már a fegyvert,
S óvod meg szent személyed a sebektől,
A sok veszélyt rejtő hadakozástól?
TAMERLÁN Ha sarkain már nem forog az ég,
S a föld, melyet katonáim taposnak,
Feltornyosul, a hold szarváig ér fel,
Addig soha, édes Zenocratém.
Ülj fel, trónolj itt, mint bájos királynő.
Így, itt ül most fényben, fenségesen,
Míg fiaim, kik drágábbak szememnek
A meghódolt kincses királyságoknál,
Mellette állva, nézik anyjuk arcát.
De lám, gyöngédség van tekintetükben,
Nem harcos, mint Tamerlán-fiaké.
Víz s levegő egy képen arra vall,
Hogy nincs bennük bátorság és eszesség;
Hajuk, mely tejfehér és piheként lágy
(Nem olyan, mint a sül hátán a tüske,
Nem szurokszínű s durva, mint a vas),
Mutatja: túl gyöngék a háborúra;
Ujjaik csak lanton babrálni jók,
Karjuk csak csüngeni egy nő nyakán,
Lábuk táncolni és szökdösni csak,
Fattyaknak nézhetném, nem véreimnek,
De tudom: a te méhedből fakadtak,
S nem ismertél más férfit, csak Tamerlánt.
ZENOCRATE Uram, tekintetük az anyjuké,
Szívük győzelmes apjuké, ha kell.
Ez a fiú, hármuk közt a legifjabb,
Megült nemrég egy szittya csatamént,
A gyűrűnek rontott vele, s mikor
A kesztyűt jól megcsapta gerelyével,
Úgy felágaskodott s táncolt a ló,
Hogy felsikoltottam, féltem, ledobja.
TAMERLÁN Jól van, fiam, pajzs, lándzsa kell neked,
Jófajta páncél, ló, kard és sisak,
Megtanítlak ledönteni az ellent,
És bizton járni gyilkos fegyverek közt.
Ha rám hallgatsz, és szereted a harcot,
Király leszel s velem uralkodol,
Vasketrecben tartunk császárokat.
Ha érdemben túlnősz bátyáidon,
Fényes tettekkel rajtuk túlteszel,
Király leszel előttük, sarjaid
Már koronásan jönnek a világra.
CELEBINUS Igen, apám, meglátod, ha megérem,
Annyi királyt győzök le én is, mint te,
És akkora embertömeg kisér majd,
Hogy megreszket láttára a világ.
TAMERLÁN Ez biztosít, fiú, hogy a fiam vagy.
Ha vénen már nem bírom el a fegyvert,
Te légy a világ réme s ostora.
AMYRAS Mért ne hordhatnám én is, uram, éppúgy
A világ réme s ostora nevét?
TAMERLÁN Legyetek mind világ ostora s réme,
Vagy nem vagytok Tamerlán fiai.
CALYPHAS Amíg csatákban járnak ők, uram,
Én hadd maradjak kedves, jó anyámmal.
Meghódíthatják ketten a világot,
És annyit nyersz, hogy jut számomra is.
TAMERLÁN Bitang, puhány ágyékából fakadtál,
Nem nagy Tamerlán ivadéka vagy!
Mért is taposod a földet, ha nem vagy
Lélekben bátor és legyőzhetetlen!
Az hordja majd a perzsa koronát,
Kinek fején s mellén legtöbb a seb,
Dühe villámokat lövell szeméből,
És homloka komor redőiben
Harc, bosszu, kegyetlen halál sötétlik;
Királyi székemet olyan mezőn
Állítom fel, melynek minden rögét
Folyékony vérvörös lepel borítja,
S legyilkoltak agyával van beszórva;
És annak, aki beleülni vágyik,
Nyakig kell a vérben gázolnia.
ZENOCRATE Uram, ilyen szavak elrémitik
Fiaid lelkét, mielőtt a vad
Háboru veszedelmeit kiállnák.
CELEBINUS Nem, nem, madame, illik hozzánk a szó:
Hogyha a széke vértengerben áll,
Hajóra szállok, úgy megyek oda,
Nehogy királyi címem elveszítsem.

AMYRAS S én vérrel telt tavakon úszom át,
Vagy tetemekből építek hidat,
Török csontokból ácsolt boltivekkel,
Nehogy királyi címem elveszítsem.
TAMERLÁN Fiúk, császárok lesztek mind a ketten,
Győztes haddal kelettől nyugatig.
Fiú, ha koronát akarsz viselni,
Mikor előttünk van a fő török
S az alkirályok, kapd le a fejéről,
És kardoddal hasítsd be koponyáját.
CALYPHAS Ha valaki megfogja, odavágok
És kardommal torkig kettéhasítom.
TAMERLÁN Fogd és hasítsd is, vagy téged hasítlak.
Most nyomban indulunk is ellenük.
Theridamas, Techelles és Casan
A Larissza síkján egy-egy sereggel
Jönnek hozzánk a török horda ellen;
Mert megesküdtem a szent Mohamedre,
Hogy birodalmam részévé teszem.
Trombita szól, jönnek, Zenocrate.
Jön Theridamas és kísérete
TAMERLÁN Theridamas, Algír királya, üdv.
THERIDAMAS Uram, dicső és hatalmas Tamerlán,
Világ ura, alázattal királyi
Lábad elé teszem a koronámat,
Saját személyemet s minden javam.
TAMERLÁN Köszönöm, jó Theridamas.
THERIDAMAS Ezer görög vonul zászlóm alatt,
Algírból és a határvárosokból
Jó fegyveresek, kétszer húszezer,
Mind dúlni készül Anatóliát.
Ötszáz brigantina bontott vitorlát,
Hogy szolgáljon a tengeren, uram;
Algírból és Tripoliból hamar
Ott lesznek Anatólia előtt,
S rommá lövik a parti várakat.
TAMERLÁN Jól van, Algír, vedd vissza koronádat.
Techelles és Usumcasan jönnek együtt
TAMERLÁN Üdv, Marokkó és Fez királyai.
UMCASAN Dicsőséges és páratlan Tamerlán,
Én és Fez szomszédos királya hoztunk,
Hogy a török hadjáratban segítsünk,
Százezer harcban edzett katonát;
Azamortól Tunisz felé a parton
Kiürült éretted Barbaria,
Én minden férfit fegyverben, saját
Koronámmal felkínálok neked.
TAMERLÁN Jó Marokkó, vedd vissza koronádat.
TECHELLES Dicső Tamerlán, földi istenünk,
Kinek szemétől reszket a világ,
Elhoztam Fez koronáját neked,
És harcban jártas mórok seregét,
Korom-képüktől meghátrál az ellen,
Mintha egy szörnyű alvilági isten,
Hogy a török hadjáratban segítsen,
Áttörné a pokol sötét falát
Láng-zászlókat rázó csúf Fúriákkal,
És kínok tépte szellem-milliókkal;
Az erős Tesellától Biledullig
Kiürült éretted Barbaria.
TAMERLÁN Vedd vissza koronádat, Fez králya.
Kedves barátaim, királyi társak,
Laktassatok torkig termő örömmel.
Ha a magasság kristály kapui
Szélesre tárulnának, s bemehetnék,
Hogy az egek fenségét megcsodáljam,
Nem gyönyörködnék úgy, mint láttotokra.
Most lakomázzunk itt ezen a síkon,
Aztán a török földre indulunk,
Többen a hulló cseppeknél, mikor
Dagadt felhőket tép fel Boreas.
Kevély Orcanes Anatóliában
Az alkirályokkal halálra rémül,
Mert váljék, mint Deukalion vízárja,
Emberré minden kő, lehengereljük.
Olyan pazarlón ontom a török vért,
Hogy szárnyas küldönc jön majd Juppitertől:
Tegyem le kardom, hagyjak fel a harccal;
A Nap nem bírja nézni már a látványt,
A fejét Thetis víz-ölébe rejti,
S a szép Bootis veszi át helyét,
Mert fél világ elveszhet e csatában.
De most, barátaim, kérdezzelek ki:
Hogy telt távollétemben az időtök?
USUMCASAN Négyszáz mérföldet mentek hadaink
Páncéllal vállukon Barbariából,
S ostrommal telt tizenöt hosszu hónap;
Hogy elhagytunk a szultán udvaránál,
Mi leigáztuk Dél-Guallatiát
S a spanyol partokig a többi földet;
Gibraltár szűk szorosa a mienk,
És urainak mond Canaria.
Még nem szedhették össze magukat,
Szünetel egy nap harc és riadó;
Hagyj nekik egy kis nyugalmat, uram.
TAMERLÁN Meg is kapják, Casan, ideje már.
TECHELLES A Nílus folyó mentén eljutottam
Machdéba, ahol János, a hatalmas
Keresztény pap trónol talpig fehérben;
A hármas mitrát tőle elragadtam,
És hűséget fogadott koronámnak.
Tovább nyomultam Cazates felé,
És megharcoltam az amazonokkal,
Kikkel, nők lévén, szövetségre léptem,
Majd Zanzibárba mentem seregemmel,
A nyugat-afrikai partra, láttam
Etióp tengert, tavakat, folyókat,
De sehol egy férfit vagy gyermeket.
Innen Manico felé vettem utam,
Ott békében fölszedtem táborom,
S a Byather partján végül is Cubarba
Jöttem, hol a négerek élnek, azt
Meghódítván, siettem Núbiába,
S Borno királyi székvárost kifosztva,
Elfogtam a királyt, és vasra verve
Jött Damaszkuszba, volt szálláshelyemre.
TAMERLÁN Helyes, Techelles. Mit szól Theridamas?
THERIDAMAS Elhagytam Afrika határait
És tájait, s megjártam Európát,
A Tyros folyó mellett leigáztam
Stokát, Padaliát, Codemiát;
A tengeren át Obliába jöttem,
S Nigra Silvába, hol az ördögök
Táncolnak, s felgyújtottam, ellenükre.
Átkeltem az öblön, melynek neve
A helyiek között Mare Maggiore.
De katonáim percig sem pihennek,
Míg lábad előtt nincsen Anatólia.
TAMERLÁN Ott diadalt ülünk, lakmározunk,
Szakácsok ínyencségeket szereznek,
És tömnek minket ritka falatokkal;
Lachryma Christit és Calabria
Borát isszák szilkéből katonáink,
Folyékony aranyat, amit kivívtunk,
Korállal, igazgyönggyel elkeverve.
No, gyertek, lakomázzunk és mulassunk.
Mind el

MÁSODIK FELVONÁS, ELSŐ SZÍN

Jön Zsigmond, Frigyes és Baldwin, kísérettel

ZSIGMOND Mondjátok csak, budai s cseh urak,
Mi forrósítja fel a fejetek,
És ébreszt hirtelen ily harci kedvet?
FRIGYES Felséged emlékszik minden bizonnyal,
Mily kegyetlenül gyilkolták keresztény
Vérünket e törökök és pogányok
Zula városa és a Duna közt,
Varnán s egész Bulgárián keresztül,
Már szinte Róma faláig hatolva,
Lemészárolták nemrég táborunkat.
Felségeden van most a sor tehát,
Hogy kihasználd idő s erő előnyét,
És bosszút állj a hitetleneken.
Felséged tudja, Tamerlán javára,
Ki rettegést kelt a török szivekben,
Anatólia már nagyrészt kivonta
Hadát, melyet Cutheia és Orminius
Hegység közt állított fel ellenünk,
Most Belgasar, Acantha, Antiochia
S Caesarea felé vonul, hogy Soria
És Jeruzsálem királyát segítse.
Uram, használd ki a javadra ezt,
És rohamozd meg ott a maradékot,
Azzal, hogy tönkrevered ezeket,
Elriaszthatjuk a pogányokat
Keresztényekkel vívott háborútól.
ZSIGMOND Méltóságod nem emlékszik tehát
A szövetségre Orcanes királlyal,
Mit eskü s békecikkely szentesített,
Krisztussal erősítve meg szavunkat?
Árulás volna ez, és durva sértés
A keresztény szó méltósága ellen.
BALDWIN Nem úgy, uram; ilyen hitetlenekkel,
Kiknek nincs igaz vallásuk s hitük,
Nem kötelességünk betartani
A kereszténység szent törvényeit;
Mivel a hit, mit álnokul fogadnak,
Nem olyasmi, amit okvetlenül
Biztonságosnak is tekinthetünk,
A részünkről sem korlátozza eskünk
Jogunkat a fegyverhez s győzelemhez.
ZSIGMOND Ámbár elismerem, hogy esküjük
Biztonságunkat nem sokkal segíti,
A botlások, melyek beszennyezik
Becsületüket és vallásukat,
Nem jogosítanak fel ugyanarra.

Eskünk szilárd, és meg kell tartani,
A vallás és jog védi, sérthetetlen.
FRIGYES Hidd el, felség, csupán előitélet
Ily aggályosan állni azt az esküt,
Eljátszani az alkalmat, mit Isten ad
Keresztények halálát megtorolni,
Lesújtani a hitetlen pogányra,
Mint Saul és Bálám, s kik isteni
Parancsra egykor nem akartak ölni;
Akarja a bosszút a Fennvaló,
És félelmetes karja zord szigorral
Önti haragját a vétkes fejekre,
Ha a kínált győzelmet elszalasztjuk.
ZSIGMOND Fegyverre hát, urak, és indulás,
Adjuk ki a parancsot a seregnek,
Induljon a pogányra, és arassa
Le a győzelmet, melyet Isten ad.
Mind el

MÁSODIK FELVONÁS, MÁSODIK SZÍN

Jön Orcanes, Gazellus, Urbassa, kísérettel

ORCANES Orminius hegyéről most, Gazellus
És Urbassa, szép Anatóliába
Vonulunk, hol a szomszédos királyok
Képviselik hatalmunk és személyünk;
A vad Tamerlánnal kell szembenéznünk,
Ki Larissánál tart erős hadat,
És hadigépek mennyköveivel
Rengeti meg a szíveket s eget.
GAZELLUS Most megyünk, s úgy megrázzuk tagjait,
Ahogy soha még nem szenvedte gőgje,
Száz király lesz csoportokban hadával,
És százezer ember minden csoportban;
Ha sebző mennykövek egy zápora
Áttörne a felhők zsigerein,
És jégesőként hullna is fejünkre,
Hogy azt a gőgös szittyát megsegítse,
Bátorságunk s helytállásunk növekszik,
Túltesz, ha kell, akármily sokaságon,
És képes ellenállni, győzni is.
URBASSA Már látom is, a keresztény király
Hogy örvend ennek a fegyverszünetnek,
Mely nem is volna, ha meg nem riadt
Seregünk ismeretlen erejétől.
Jön egy Futár
FUTÁR Fegyverre, felség, és nemes urak!
A keresztények áruló hada,
Hogy kihasználja csekélyebb erőtök,
Most errefelé tart, hogy kényszerítsen
Harcra bennünket drága életünkért.
ORCANES Áruló keresztények, átkozottak!
Nincs békeszerződés a tarsolyomban,
Nem fogadtuk meg ünnepélyesen,
Ő Krisztusára, és én Mohamedre?
GAZELLUS Pokol és romlás sújtsa fejüket,
Hogy árulással akartak leverni,
És Krisztusukat ily semmibe vették!
ORCANES Keresztényekben így csalódhatunk,
Vagy árulás van az ember szivében,
Kit önnön képére formált az Isten?
Ha van Krisztus, mint mondja a keresztény,
Bár tettei tagadják Krisztusát,
Ha az örök Juppiternek fia,
S övé kinyújtott karjának hatalma,
Ha ad nevére és becsűletére,
Mint a mi szent prófétánk, Mohamed,
Tekintse ez írást áldozatunknak,
S a rút esküszegés tanújelének.
Hasadj meg, fényes fátyla Cynthiának,
És nyiss egy ösvényt tündöklő egedből,
Hogy az, ki odafent sohasem alszik,
Szállása nincs a világon sehol,
Betölti mégis mindenütt a földet
Mély megérzésével szent erejének,
Hatalmával, tiszta tekintetével
Lássa s bosszulja meg az árulást!
Krisztus, mindenhatónak mondanak,
Hogy lássuk, igaz Isten vagy valóban,
Méltó hívő szivek imádatára,
Állj bosszút most ezen a szószegőn,
És tedd, hogy a hátrahagyott sereg,
Mely túl csekély megvédni életünket,
Elég legyen letörni, összezúzni
Hamis keresztények galád hadát.
Fegyverre hát! Menjünk Krisztus nevével.
Ha van Krisztus, miénk a győzelem.
Mind el

MÁSODIK FELVONÁS, HARMADIK SZÍN

Harci riadó, jön Zsigmond sebesülten

ZSIGMOND Szétverve egész keresztény hadunk,
Isten bosszúja csapott rám az égből,
Átkozott esküszegésem miatt.
Bűnök igaz, félelmes büntetője,
Add, hogy a becstelen kín, amit érzek
Méltán megszolgált, halálos sebemben,
Végezze bűnhődésem gyors halállal.
És add, hogy a bűnömbe halt halálból
Foganjon élet, örök kegyelemben!
[Meghal]
Jön Orcanes, Gazellus, Uribassa, másokkal
ORCANES Vérükben fürdenek a keresztények,
Krisztus és Mohamed egyként barátom.
GAZELLUS Itt van a sanda, áruló magyar,
Aljasságáért önvérébe fúl.
Legyen most barbár teste dúvadak
S vadmadarak zsákmánya, és a szél
Eszméletlen fák árnyas lombja közt
Förtelmes bűnét zsongja és süvítse.
A lelkét Tartarus folyója mossa,
S a pokol vészes fája issza fel,
Hogy Zoacum, a keserű gyümölcs,
A pokoltűz legközepébe oltva,
Viruljon, mint legszebb korába’ Flóra,
Ördögfejekhez hasonló bogyókkal.
Ott lángból vert láncokban ördögök
Hurcolják Orcus katlanain át
Kínokról kínra, melynek vége nincs.
Mit szólsz a vereségéhez, Gazellus,
Mit Krisztusa igazságának és
Hatalmának tudunk be, s oly világos,
Mint Cynthia sugara tiszta szemnek.
GAZELLUS Csupán hadi szerencse, jó uram,
Szeszélye gyakran produkál csodát.
ORCANES De szerintem Krisztusnak tisztelet jár,
Ezzel nem sértjük meg Mohamedet,
Kinek nagy része van a győzelemben.
Mert megcsúfolta hitét e hitetlen,
S úgy halt meg, mint ég és föld árulója,
Őrt állunk és vigyázunk, hogy a teste
Legyen prédája rabló madaraknak.
Menj, Uribassa, add ki a parancsot.
URIBASSA Megyek, uram.
Uribassa el
ORCANES Gazellus, most keressük meg a hadnál
Soriai és jeruzsálemi,
Trebizoni és amasiai
Testvérünket, s görög borral teli
Török kupákkal köszöntsük a véget:
Győzelmünket s a gyászos vereséget.
Mind el




MÁSODIK FELVONÁS, NEGYEDIK SZÍN

A függöny el van húzva, Zenocrate díszes ágyán fekszik;
Tamerlán mellette ül; az ágy körül három Orvos
gyógyitalokat kever. Theridamas, Techelles, Usumcasan
és a három fiú.

TAMERLÁN Elfeketült most a legfényesebb nap;
Az ég tüzével telt arany golyóban,
Mely büszke táncot járt ezüst habon,
Nincs láng, ami hevítse sugarát,
És bágyadtan, csúful megszégyenülve,
Komor felhőbe vonja templomát,
Készen, hogy éjt borítson a világra.
Zenocrate, ki fényt adott neki,
Ivór szemgömbjéből tüzet csiholt,
S minden lelket élő hővel telített,
Bosszús egek kaján akaratából,
Melyek nem tűrnek egyenrangu társat,
Most utolsó lélegzetébe ernyed,
Halál ködfátyolától elvakultan.
Égi falak vártáin angyalok
Buzdítnak halhatatlan lelkeket,
Hogy mulattassák szép Zenocratét.
Apollo, Cynthia, s az örök lámpák,
Mik kedvesen néztek a ronda földre,
Nem ragyognak ránk, az égben maradnak,
Hogy mulattassák szép Zenocratét.
Kristályforrások, mik érző szemet
Örök látványukkal derítnek, olvadt
Ezüstként folynak a Paradicsomban,
Hogy mulattassák szép Zenocratét.
A kerubok és szeráfok, akik
A Királyok Királyának zenélnek,
Megszólaltatják minden hangszerük,
Hogy mulattassák szép Zenocratét.
És ebben az édes összhangban Isten,
Aki e muzsikát lelkünkbe tölti,
Kinyújtja a kezét fenségesen,
Hogy mulattassa szép Zenocratét.
Szent révület fölemeli az ég
Palotájába gondolatomat:
Olyan rövid legyen az életem,
Mint drága Zenocratém napjai.
Orvosok, nem segít a tudomány?
ORVOS Uram, felséged megláthatja nyomban,
Ha ezt kibírja, a neheze elmúlt.
TAMERLÁN Mondd, hogy van az én szép Zenocratém?
ZENOCRATE Csak úgy vagyok, uram, mint más királynék:
Mikor ez a romlandó hús beszívta
Rendelt mértékét már a levegőnek,
Mely egészséggel táplálja a testet,
Elfogynak, kényszerű e változás.
TAMERLÁN De semmitől nem változhat szerelmem
Azért, akibe életem helyeztem,
Ki szépséges egészségtől ragyogva
Fényt ad Phoebusnak és a csillagoknak,
A nap és hold őnélküle sötét,
Mint amikor egymással egy vonalba
Került két gömbjük a kígyó fején,
Vagy éppen tekervényeibe süllyedt.
Élj, drágám, és tartsd meg az életem,
Vagy halálod legyen az én halálom.
ZENOCRATE Élj még, uram! Éljen az én királyom!
Inkább omoljon le az a tüzes bolt,
És váltsa égre királyságodat,
Mint föld takarja be felségedet;
Ha sejteném, hogy halálom tiéd is,
Jövendő boldogságom vigasza,
A remény, hogy találkozunk az égben,
Szívettépő keserűségre válna,
Háborgás dúlná fel nyugalmamat.
Hadd haljak meg, hadd haljak meg, szerelmem,
Haljon meg béketűréssel szerelmed.
Fájdalmad áthat másik életemre.
De csókolj meg, mielőtt meghalok,
Úgy haljak meg, hogy csókol az uram;
S mert életem hagy még kevés időt,
Búcsúzzam el szerelmes fiaimtól,
S az uraktól, akik kiérdemelték
Nemes szívükkel végső búcsumat.
Ég áldjon, fiaim! Halálban énrám
Üssetek, apátokra éltetekben.
Egy kis zenét, s múlik a görcs, uram.
Zenészeket hoznak
TAMERLÁN Büszke háborgás, elviselhetetlen
Kín gyötri meg szerelmem árva testét,
És ostorozza Isten ostorát!
A gömb, melyről Cupido ámulattal
És szerelemmel sebzi a világot,
Most búsan sápadt, rémítő halált hord,
Nyilai lelkem közepébe szúrnak.
Szépsége elbűvölte az eget,
Élt volna Trója ostroma előtt,
Heléna, kiért hadra kelt Göröghon,
S ezer hajó gyűlt össze Tenedosnál,
Nem lenne Homérosz Iliászában,
Az ő nevét írná csak mindenütt.
A buja költők, kikre büszke volt
Róma, csak egyszer látták volna őt,
Nem tudnánk Corinnáról, Lesbiáról,
Zenocrate volna csupán a tárgya
Az epigrammáknak s elégiáknak.
A zene szól, Zenocrate meghal
Mi az, meghalt? Húzz kardot hát, Techelles,
És csapj a földre, hogy kettéhasadjon,
S szálljunk a pokol boltjai alá,
A Sorstestvérek haját megragadva,
Hármas pokolárokba dobjuk őket,
Mert elrabolták szép Zenocratémat.
Fegyverre, Theridamas és Casan!
Emelj ostromtornyot, felhőkig érőt,
Üsd át az ég burkát ágyúgolyóval,
Rombold le a nap fénylő palotáját,
A csillagos boltot zúzd darabokra,
Mert elragadta Jupiter szerelmem’,
Hogy egek királynéjává tegye.
Bárhogy tartson karjában most egy isten,
S tápláljon nektárral, ambróziával,
Tekints rám, isteni Zenocrate,
A tomboló, kesergő tébolyultra,
Eltöröm lándzsám, mellyel feltöröm
A Janus templomának ajtaját,
Halált és zsarnok háborút idézve,
Járjon velem véres zászlóm alatt!
És hogyha te megszánod Nagy Tamerlánt,
Jöjj le az égből, s élj megint velem!
THERIDAMAS Légy türelemmel, uram, ő halott!
Nem keltheti életre tombolásod.
Ha segít, hangunktól hasad a lég,
És könnyeink elárasztják a földet,
És fájdalmas szívünkből vér fakad.
De mit sem ér, ő már halott, uram.
TAMERLÁN Ő már halott! Lelkembe döf szavad.
Kedves Theridamas, többet ne mondd.
Ámbár halott, hadd gondoljam, hogy él,
Táplálja lelkem, mely utána hal.
Bárhol van a lelked, légy ott velem,
Ámbrával, mirhával bebalzsamozva,
Nem ólom alatt, szép arany lepelben,
El sem temetnek, míg meg nem halok.
Akkor dús sírban, mint Mausolusé,
Együtt nyugszunk, és sírfeliratunk
Sok nyelven kőbe vésve hirdeti,
Hogy országokat hódított a kardom.
Ez átkozott várost eméssze tűz,
Mert szerelmemtől ez fosztott meg engem;
Égő házak lesznek gyászlobogói,
A helyükön felállitom a szobrát,
És körüljárom gy&