[2021. április]

---

159.
Nektek mondom, társak a mulatozásban,
ti, akik egy jó bulit1 se hagytatok ki,
fussatok a ronda harapás2 elől,
hogy a hullák baljós bőrszíne
be ne feketítse az arcotokat.3
Vágjátok ki magatokat, ahogy lehet,4
de az Istenre, el ne felejtsétek:5



160.
Item,6 a tizenötször húsz vaknak7
– bár mondhatnánk háromszáznak is őket –,
(de csak a párizsi otthonuknak,
mert nekik vagyok lekötelezve):
övék, úgy rendelkezem, de tokja nélkül
a nagy szemüvegem,8 hogy a Temetőben9
külön halomba rakják szét a rosszak
és a megbecsült emberek10 csontjait.11

161.
Ezt a lehető legkomolyabban mondom.
Ugyan mire volt jó nekik12 a dús vagyon,
a hancúrozás baldachinos ágyban,
a borral öntözött sok lakoma,
sok gyönyör, tánc és ünnep, dáridó,
hogy erre gondoltak csak, semmi másra?
Ezek az örömök egyszer véget érnek,
és nem marad utánuk, csak az önvád.

162.
Tűnődve nézem a koponyákat,13
halomba rakva a boltívek fölött,
lehet, hogy mindegyik főtanácsos volt,
ha ugyan nem királyi kincstárnok,
vagy talán mind szállítómunkás.14
Tulajdonképp mindegy is, kik voltak,
püspökök-e vagy lámpagyújtogatók,15
itt már semmi különbség nincs közöttük.

163.
Ezek a koponyák nem is olyan régen
még biccentve köszöntötték egymást;
egyesek közülük parancsokat adtak,
mások szolgálták őket, féltek tőlük –
de most, hogy csontjaik halomba hordva,
az ő sorsuk is bevégeztetett.
Hatalom, vagyon, rang – mind semmivé lett,
mindegy, ki parancsolt, s az is, hogy kinek.

164.
Már halottak. Lelkük, remélem, a mennyben.
Testük meg porlad lent a föld alatt,
bármily nagy urak, rangos dámák voltak,
és bármilyen finomságokat ettek,
tejszínhabot, búzakását, tejberizst,
a csontjaikból egyszer por lesz és hamu;
érdekli is már őket tréfa, szex!
Bárcsak, édes Jézus, feloldoznád őket!

165.
Ezt a holtakkal16 kapcsolatos fohászt
másokra is kiterjesztem ezennel:
az ügyészi meg a bírói karra:17
bősz ellenségei ők a kapzsiságnak,18

és kezüket meg lábukat törik19
a közjó20 buzgó szolgálatában:
bárcsak holtukban üdvözülnének ők is
Isten meg a domonkosok kegyéből!21

Ádám Péter fordítása

JEGYZETEK
1 Toldy Ferenc: „A műfordítás elveiről” (1843), in Józan Ildikó (szerk.): A műfordítás elveiről. Magyar fordításelméleti szöveggyűjtemény, Balassi Kiadó, 2008, 147.
2 Szabó Lőrinc fordítását illetően l. François Villon összes versei, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1974.
3 François Villon: A nagy testamentum, fordította, a bevezető tanulmányt és a jegyzetet írta Vas István, Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1957; A teljes Villon Mészöly Dezső fordításában, kísérő tanulmányokkal és függelékkel, Magvető Kiadó, Budapest, 1980. Nem tartoznak ide Faludy György „átköltései”, ezek ugyanis nem fordítások, hanem variációk egy-egy Villon-témára.
4 Erre nézve lásd Ádám Péter: „Ihlet és filológia”, in Revue d’Études Françaises, Nº 15 (2010), 77–84.
5 Louis Dimier: Oeuvres complètes de Villon, Librairie Delagrave, Paris, 1927.
6 François Villon: Oeuvres, 3 köt., éd. par L. Thuasne, Paris, Picard, 1923.
7 François Villon: Oeuvres publiées avec préface, gloses et notices sur tous les personnages cités et sur les particularités du temps, par André Mary, Paris, Classiques Garnier, 1951.
8 Aligha lett volna merszem ebbe a munkába belevágni Nádasdy Ádám nagyszerű Dante-fordítása és baráti biztatása nélkül. Emellett az is adott valamennyi hátszelet, hogy Villon műveit ma már sok más nyelvre, például angolra és olaszra is rímtelen sorokban fordítják.
9 François Villon: Lais, Testament, Poésies diverses; Ballades en jargon, éd. bilingue Éric Hicks et Jean-Claude Mühlerthaler, Paris, Champion, coll. Champion Classiques, 2004.