[Látó, 2011. november]
2009. 02. 17.
Ma anyám megelégelte a dolgot, és válaszolt apámnak. Azt írta neki, hogy hagyjon minket békén, és sem ő, sem én nem vagyok kíváncsi arra, hogy neki most éppen milyen élete van.
2009. 02. 26.
Apám mintha dupla erőre kapott volna anyám felháborodásától. Kettesével küldi naponta a leveleket, és már nem csak az ő boldogságáról ír, hanem az új felesége szépségét is hosszan ecseteli.
Anyám egész nap sír. Mit csináljak?
2009. 03. 10.
Írtam apámnak, hogy legyen szíves, és most már tényleg hagyjon minket békén, mert anyámat teljesen kikészíti. Bármennyire is fáj, megpróbálok örülni neki, hogy megtalálta a számításait, és boldog az új családjával, de a levelei anyámat már ágynak döntötték, és egyre rosszabb az állapota. Nagyon szépen megkértem, ne írjon többet.
2009. 03. 12.
Apám válaszolt a levelemre. Azt írtam, vissza akar jönni hozzánk. Eddig hazudott. Az új felesége teljesen kikészíti, kibírhatatlan nőszemély, csak azért nem írta meg, mert attól félt, hogy beleolvas a leveleibe, és veszekedni fog vele miattuk. Azért hazudott ennyit, mert azt remélte egy idő után feltűnik nekünk, hogy ő, aki sohasem tudott örülni semminek, most hirtelen milyen boldog lett. Segélykiáltásnak szánta minden mondatát. Azt kérdezi, szerintem anyám visszafogadná-e.
2009. 03. 13.
Azt válaszoltam neki, hogy anyámat nem akarom most felzaklatni ezzel a kérdéssel, mert félek, hogy még jobban megbetegedne tőle, és a nevében én nem szeretnék nyilatkozni.
2009. 06. 15.
Anyám ma meghalt. A gyenge szíve nem bírta tovább. Apámtól három hónapja nem kaptam egyetlen levelet sem.