2021. április]

---

de este jött a nő akinek arca olvadó hó
világított kezei között a kezed
nem kérdezett semmit csak a vacsoraasztal
mellé odavezette az összeset
akik addig az erkélyen várták
hogy mikor száradhatnának ki végre
a földet ne rázd le magadról
ne fújd el a ködöt tányérodról
mindegyik villához tartozik egy késhegy
amíg a felszúrt szirmokat nézed
köldöködben cseppnyi tó lesz
kivasalt vitorlákból lyukas eresz
a zsinórt megrántják gyomrodban
inkább semmit sem eszel mégis
minden amit mond a szádban dagadni kezd
és összezárja két halvány kezét a nő
kislibák jönnek ki a pad alól
látod a szatyorban már nem fért el