[Látó, 2011. január]

A kertben van hat napraforgó,
mind a hatot lerajzoltam és
ki is festettem, majd megittam
a kávémat, elszívtam három cigit
és lefeküdtem.
Álmomban otthon voltam a
hetvenéves anyámnál, aki egyáltalán
nem örvendett a viszontlátásnak.
Rémülten kiabálta, hogy: „Segítség!”
Aztán felébredtem, kinéztem az ablakon,
de nem láttam semmit, vagyis a semmit láttam.
(A nővérke szerint ma megint nagyon feszült vagyok.)