[Látó, 2009. július]

Nézd, az élet soha el nem múl;
örökre villogtatja rád tört vörös ínyét, és
fekete fogát –
Szürcsöld, szürcsöld a nyár halódó, túl
édes aranyát; kezedre, álladra csorogjon
a húsok felszürcsölhetetlen leve –
Nézd, az élet soha el nem múl,
disznók habzsolják ropogtatva egyre még
a lerágott, mézes kelyheket…