azért állsz előttem ebben az idétlen lakkcipőben, szakadt frakkban, hogy kikényszerítsd nevetésem, és fog-billentyűimen lejátszhasd legújabb rám írt szerzeményed; csakhogy hiába pózolsz, drágám, nem ejthetsz át, régóta tudom, hogy a dilettánsok közé tartozol, ráadásul pocsék a billentésed. Szinte előre látom – ez is rád vall –, ahogy a bukott koncert után kudarcod indoklásául a nyilvánosság előtt
