[Látó, 2010. október]

az emberek kitódultak a házakból s az éttermekből
és meg akarták lincselni a kutyát amelyik megharapta az őrmestert
felháborodásom persze nem ismert határokat
mezítláb voltam az ablaknál ültem
s épp egy költő verseit olvasgattam
sesto palsnak hívták
mégis lementem az utcára
s ütni verni kezdtem az embereket akik
részvétlenül figyelték az eseményeket
néhány halott s temérdek sebesült volt az eredmény

hát persze hogy haza már nem mehettem ezek után
két autónyi csendőr állomásozott a lakásomban ott vártak rám
így hát mezítláb meg hálóköntösben ahogy épp voltam
bementem az első patikába
meredt szemmel néztek akik csak elhaladtak mellettünk
mintha sosem láttak volna még hálóinges embert
amint egy befáslizott kutyát visz az ölében
úgy döntöttem nem megyek többé haza
és elég jól megbékéltem a helyzettel
a kutya is jobban volt már nevetett farkát
csóválta és pikáns vicceket mesélt
a földre ültünk aztán
kártyázni kezdtünk hálóinggomb tétekkel
és persze mind elnyerte őket
de nem bántam ezt sem
továbbindultunk
a város széléhez értünk aztán kívül a városon a sínekhez
aztán a mezőre végül a mezőn is a síneken is túlra
(ahol már nincsen élő ember aki zavarhatna)
volt ott erdő meg egy kis zöld égdarab meg némi fű
némi hűvösség is persze
ledobtuk a hálóinget meg a kutyafáslit
rohangáltunk a fűben
fára másztunk
s felröppentünk a fákon lakó madarakkal együtt
így érkeztünk el a zöld égdarabhoz
amelyik telis-tele volt madarakkal és angyalokkal
aztán reggel lett
majd nagyon reggel lett
az emberek akik odalent maradtak egyszer csak
harsányan nevetni kezdtek
a hálóing a nyakam körül tekergett
s a kutyafásli az ő nyaka körül
én meg csodálkoztam min nevetnek az emberek

BALÁZS IMRE JÓZSEF fordítása