Nekeresdország
sosevolt szélén
lakik egy tündér
nevenincs-félén.

Dobogó lábbal
ha esőt táncol,
viharos szteppet
kopogó zápor.

Suhogó kézzel
ha vihart láncol,
dobogó szívvel
megigéz százszor.

Nekeresdország
sevilág végén
lakik egy tündér
nevenincs szélén.

Inogó lomb közt
nagy idő támad,
haragos kedvvel
ha vihart támaszt.

Suhogó ággal
ha vihart láncol,
csupa-lomb fákon
hajol át százszor.

Nekeresdország
nevenincs révén
lakik egy tündér
a világ szélén.

Lobogó lánggal
megigéz, táncol,
nekeresd partján
zizegő nádsor.

Suhogó kedvvel
karol át százszor,
nevenincs tájon
suhanó zápor.

Nekeresdország
nevenincs szélén
lakik egy tündér
a világ végén.