[2011. március]

Megülni hosszan a Café Tutunt,
míg Bolyai szinuszunk kalkulálja –
mi, mint narancslé, néha szétfutunk,
s nem bűvöl már filigrán haiku bája,

mütyürt, fütürt meg szép passzét ununk,
amiként bűzlő iszapját a rája,
mert meglapult fejünk ma még burung –
sok szoknya pang, ha nem nyúlunk alája,

míg nagymamánk nyaral Burundiban,
mert Ruandában két korondi van –
ott gyúrnak masszát, maszájt, masztabákat,

míg a Tutunban homokos a sör –
nem ihat abból csak okos aktőr –
s az influenza vidáman kaszálgat.