Amikor írok érzem magam istenhez

Legközelebb a költő szavakba törve

Egy ajtóban várom nyissatok rám

Ölbe veszem magam világ végére

Kitett gyermeket s ringatom idő az

Emlékezetet lótottam-futottam még

Élve de már holtan a nővér vénámat

Kereste nem láttam a tengert se a svájci

Hegyeket amiért élni érdemes nagyon

Múlik el ha átváltozhatnám bármivé

A végén elfelejteném mivé

Nincs híd észre sem vettük mindig átmentünk

Rajta olyan ez a híd mint az isten

Összekulcsolódott két keze