[2015. január]
Szvorák Katalin: Szláv-magyar tavaszi zsongás;
0: 00–2: 48 (Višnjica Rodila, Sestra Bratu Porucuje)
Hiszek a női egyenjogúságban, mondta, és behúzott egyet a nőnek. Egyet és még egyet. A nő nem volt gyenge, csak nő volt. Tudod, hogy a férfiak és a nők izomzata biológiai alapon különbözik? Ugyan már, ne sztereotipizáljunk, és behúzott még egyet. Egyet, kettőt. Nő ne beszéljen.
Az emberek az embergyárban készülnek. Emberek, igen, nem férfiak és nők. Csak emberek. Nem szűntek meg a nemi különbségek, csak eltekintünk tőlük, a női egyenjogúság értelmében. Az egyik ember a másik nemi hovatartozását nem köteles megállapítani. Nem köteles a nemi különbségek figyelembe vételével cselekedni az adott, ellenkező nemű személlyel. Nem ellenkező. Egyező. Így készülnek az emberek sorra. Illetve nem. Még nincsenek embergyárak, csak a terv készült el. Hogy majd így készülnek az emberek sorra. A nemi különbségeket csak olyan mértékben hagyják meg, hogy a férfi férfi, a nő nő maradjon, meg lehessen különböztetni őket, habár ennek sincs semmi jelentősége, mivel úgysem teszünk különbséget. Egyenlőséget sem.
Az emberek tehát nem gyárakban készülnek, hanem a hagyományos módon. Még. Annyi különbséggel, hogy férfi is kihordhatja a babát. Amennyiben. Az orvos megkérdezi a párt, melyikük szeretné inkább. Az esetek kilencvenhat százalékában a nő. A nő dolga a gyerek, helyesel az orvos is. Az orvos férfi. És akkor a női születésű egyed maga hordja ki a babát. Maga törődik vele. Maga neveli fel. Mert a férfi azt mondja, utálja a gyerekeket, és különben is, a nő dolga a gyerek. És akkor a gyerekből fiú vagy lány lesz, sajnos, férfi és nő helyett. Ha gyárban készülnének az emberek, nem így történne. Akkor eleve kész, munkaképes felnőttek születnének. Nem lenne gyerek.
Mentek előre, a férfi megpofozta a nőt. A nő visszaütött, de hát nő. Nem gyenge. De. Nem összemérhető. Vedd figyelembe, hogy nő vagyok. Máshogy van összerakva a testem. Érzékenyebb anyag. Különben is, férfi ne üssön nőt. Nem, nő ne üssön senkit. Különben is, vannak bodybuilder nők is. Nemcsak azok vannak. De vannak, tény. Vannak puhány férfiak is. Mentek tovább, az öklük után.
A tervek szerint a későbbiekben a nemi különbségek visszaszorulnak. A két nem képviselői azonos módon fognak kinézni, öltözködni, azonos szokásaik lesznek, beszéd- és gondolkodásmódjuk is lényegileg azonossá válik: mindenki racionális lesz. Az érzelmek már elavultak. Az egyetlen érzelem, mely még élő: a düh. Ennek kiölése lehetetlen, és nincs is értelme kiölni. Különben nem lennének háborúk. Nem fejlődnének a tudományok. Kell a düh, legyen háború és fejlődés. Ha nem pusztítunk, nem teremtünk. A düh az ember alapvető személyiségjegye. A háború. Bizony. Nincs menekvés. Aki nem harcol, aki nem dühös, az lényegében nem is ember. Szent, talán. Szentek nincsenek. Emberek vannak.
A nő nyugodt, a férfi dühös. A nő dühös, a férfi dühös. A férfi boldog. Elérte a dühöt. Szenvedést okozott. A falnak löki a nőt és pofozza. Nincs különbség. Ha rajtad látszik, és rajtam nem, az csak azért van, mert ilyen silány anyagból készültél. Nem silány, más. Nem kell ütni. Nem kell feldühíteni. Nem kell. Nő ne beszéljen. Férfi ne sírjon. Nő ne. Ne.
Az embergyárak embereket fognak gyártani. Nem férfiakat és nőket. Férfiakat. Férfiembereket. Ha nincs nő, nincs silány anyag. Nincs, aki feldühítsen. Van, de legalább nem nő. Ha nincs nő, nincs gyerek. Nincs szükség az elavult hagyományos módszerre. Nem kell kihordani senkit. Mindenki hordja ki magát.
Sorra.
