[Látó, 2010. november]

Látod a táj már nem ugyanaz
Felverte testét a durva gaz
A kerítés széthullt eldőlt részegen
Dudva közt fekszik bénán félszegen

A kék színű ház is romokban hever
Kút mellett szomjazik egy rozsdás veder
A bolondos kecskék is messze járnak
Legelgetik az égi bodzafákat

Bozótba maszlagba fordult a határ
Sehol egy ember egy állat egy madár
Csak a szél ül fáradtan a szúette padon
Sóhajt s magát legyezgeti a forró napon