[2021. április]
Vıˉtolu g‘imene: Virs maˉkon¸iem, virs putniem (Pa kaˉdu trauslu pavedienu, 2009)A Nap nyílt, nyílik a Nap, írtad, mert ezen a festményen lesz leírva a könyved, amit se nem akarsz megfesteni, se nem akarok megírni. Szétterjedtek a sugarak, a színek sugarai, a szavaké. De aztán túlírtad, hogy túlfessem, ne legyen egyik se több, de egyre több lett mindkettő.
Ezt a képet fogjuk a falra akasztani, hogy ez egy festmény, és ha jönnek, majd mondják, milyen szép ez a festmény, ezért fogjuk kitenni, ezért lesz szép, lehessen mondani, még akkor is, ha senki se jön, vagy senki se veszi észre, vagy senki se mond róla semmit.
Ezt a könyvet fogjuk a szekrénybe betenni, hogy ez egy könyv, és ha jönnek, majd pont ezt az egyet szúrják ki, hogy ez milyen szép könyv, kiveszik és lapozgatják, olvassák a sugarait, mintha kimentek volna a fényre, csak kimenni nem kell hozzá kicsit se.
A kinyílt Nap a fényével rajzolja színesre, a fényével veszi el a színét. És nem tudjuk sehová tenni, mert nincs semmilyen végleges, egyértelmű létezése, aminek lenne asztala, fiókja, egy zokniba se tudnánk betenni, mert oda is más való.
Ebbe a könyvbe festem bele a festményem, csak egy lesz, kérem, jól értik, nemhogy még te is írsz mindenféle kis könyveket, mintha készülődnél, hogy írj egy nagyot, én se skiccelgetek, firkálok varjúféléket, kelkáposztafejeket.
Kitesszük a falra, na, kiakasztjuk, ha könyv lesz, nem kell a bábeli könyvtárban bukdácsolni, és amikor jönnek, még a festményeket is a szekrénybe tesszük, úgy csak a keretek oldala látszik, arról ugyan senki se mondja, hogy na milyen szép egy keretoldal.
De egyből kiszúrják a sok képkeret közül, hogy ja, ez az a festmény, az a szép, amit a múltkor is megdicsértünk, amikor még a képek a falon voltak, de most valamiért a könyvek vannak a falon, hát őrület, hogy megváltozott ez a lakás.
Meg biztos nőttünk is, meg világosodott a hajunk, vagy kerekedik a hasunk, mi is lesz a melyikünk babájának a neve, Jázmin, igen, kislány a melyikünk babája, a ribizliről tudjuk, hogy kislány, igen, de amúgy a felhőket is szereti nézni, hát egyértelmű.
Otthon meg megszülik a gyerekeinket maguknak, otthonosan, aztán egymásnak dicsérgetik, milyen szép a gyerek, vagy egy festményt mondanak egyből, hogy na, ott azoknál a valakiknél volt egy festmény, vagy könyv, naigen, látnia kellene ennek a gyereknek.
Olyan szép ez a gyerek, mint egy könyv vagy festmény, jut eszembe, az a múltkori festmény, a harmadik oldalán, épp ott volt a legszebb, a bal alsó sarokban, ahol azok a lila hullámzások vannak, és így.
Nyílik a Nap, festetted, én meg írtam mellé pár madarat, ilyen poszátaféleségeket meg barázdabillegetőt, de nem értek a madarakhoz, na, sugár lett inkább ez is, meg az is, nem fér a szekrénybe, nem fér a falra, írtad, hogy fessem, legyen leírva a festményem.
