Fehéren izzó köveken
rovátkák, titkok jegyei.
Kutak körül csak fecskenép.
Zsivaj, idegen nevetés.

Árnyékba gyűlő vándorok.

Kőpadló, puszta oszlopok,
a képzelődés végtelen.

A képzelődés megkopott,
sovány földben bogáncs terem,
nevük-sem-ismerem füvek,
feltörő fohász ereje,

az ötödik nap mérlegén
a fehér és a fekete!

(Az ötödik nap fordulat,
lépcső, a part felé vezet.

Partra futó hab, szisztolé,
Neptunus üli ünnepét:
porló víz, kőkezek.)