[Látó, 2009. március]

Bátran viseld magányodat,
Ne félj, mert úgysem láthat,
Kinek szeme két kerek gomb,
Úgy élj, mint az állat.
Egyél, igyál, ha épp találsz
Magadnak annyi étket,
Ne keresd soha másokban,
Csak magadban a vétked.
Légy primitív, ösztönös,
Ha nő kell, rajta, hátha
Szeretnek majd, mint én teszem.
Nekem ez úgyse fájna.
Mert ott vagyok, hol megpihensz,
A forrás bő vizénél.
Lábnyomodból nem ihatok.
De átölellek, ha félnél.