[2010. március]
Téged emberkezek építettek, engem nem tudom, ki szórt ide. Gyökér voltam, csonttá csupaszult gyökér, később gyermekláncfű, utóbb hóvirág. Mikor minek találtam ki magam. Bármivé váltam, fák, füvek röhögtek rajtam, a bokrok, mint vénasszonyok, vigyorogták erőlködésemet.
Guruló köveid nyomvonalán még megtalálhatnál, de arcaim napról napra töredeznek. Nemlenni igyekszem.