[Látó, 2012. november]

Tandori Dezsőnek, szeretettel

Ó, mit ad az Isten –
   Turner az égben,
szétomló felhők
   forró színpataka búcsúzó
vérével lerozsdált zöldbe elmázol, kavarog –
       de lassú páratenger úszik a távoli
hegyoldalakon végig –
 Caspar David így üzen…

A völgy csendes,
semmi katlan…

Kertünkben a föld agyagos,
elnyűtt cipőmhöz
tapad a szántássorokon
át… Félig beérve már
a termés, ma ez izgat,
a (F)föld, hol bogár és árnyék
rohan a derék vájatokban…

Ó, és mégis – hogy mit, miket ád az Isten!...

 Turner az égben, és
elnyűtt cipőmhöz
fűszál,
formátlan sár tapad!...