[2021. február]

---

2019-ben a legdiadalmasabb dolgokat éltem át.
Megházasodtam. Elvégeztem az egyetemet. Szültem egy gyermeket.
Fordítottam, írtam egy disszertációt, tanultam néhány
lényeges dolgot a félelemről, sokat nevettem, és azt tettem,
amit az emberek általában tesznek, mikor arra készülnek, hogy
belépjenek az időbe, hogy genetikai információikat a
jövőbe plántálják.

Ami nem ölt meg, nem erősített meg.
Ami nem ölt meg, alig várja, hogy megtegye.
Vigyáztam rá, hogy kivel intertextualizálok,
mikroszkópon figyeltem, ahogy egy kis depresszió
egy nagy mellett próbál helyet szorítani magának.

De jön az éj, és a 12-es különszobában az álom jobban várat magára,
mint egy terhességi teszt eredménye.
Most, amikor leszállt a csend, és a tücskök elkezdték
párzási dalukat, eljön a legmélyebb magány ideje.
A testet elhagyták segítői, a nyugtatók, s úgy
feszül a fájdalomnak, mint egy pamplonai bika.

A kórház ablaka felé nézek, és hogy eltereljem a figyelmem,
képzeletben összerakom a kinti tájat. Fiam személyi számának
első számjegyeit írom össze gondolatban. Felleltározom azokat az eszközöket,
melyek révén a gyermekek megnyugtatásának ipara a szülők segítségére sietett.

Kiságyak fölött újrahasznosítható és nem szintetikus agyagból készült felhőcskék.

Hintaszékek és elemes bölcsők. Sok funkciójú ringlispíl, forgó tengellyel és
három idegen nyelven énekelt dalocskákkal, hogy utódainkból kis poliglotok
váljanak, akik bármikor készek kivándorolni. A tenger hullámzását utánzó
kisszékek, plüssmedvék, akiknek ver a szíve, anyaillatot árasztó párnácskák,
és 24 órányi fehér zajt árasztó cédék.
Behunyom a szemem, és mint egy szemvizsgálaton, elolvasom a szavakat,
melyeket a kapitalizmus egyik mágusa vés agyam táblájára
KENT     DUNHILL     MDMA     LSD     &M
RIVOTRIL     ANXIAR     TRAMADOL     STILNOX
TWIX     DUREX     STRONGBOW     ABSINTH

Mindent megtanultam a felnőttek megnyugtatásának iparáról.

Demény Péter fordítása