a Sándornak

még nyílik a völgyben a semmi

még isten a padra leül

és sok kicsi könnyit ereszti

de ő is üres ma belül

már vár a süket bizonyosság

hogy itt hagy az éj meg az év

és tél szaga csapja meg orrát

így isten is jobb ha lelép

tán elmegy a túli világba

hol még igazabb is a vers

mert ott van a nagy magyar költő

(na tippelj csak másra ha mersz)

ki más lehet még nagyobb nála

ő egymaga bérci tető

bár egy kicsit nyeszle a válla

de ő a nagy ő csakis ő

és írna tovább a petőfi

ám rajta kozák lovasok… 

de megvan az élete műve

és nem kicsike – noha sok

még írna tovább ez a bátor

de kardhegyü tolla pihen

a sándorok sándra: a Sándor

hisz meghala már – van ilyen