Olcsó szürke zacskóba gyűjtögetem elhullt kezeim, de még így is sok van belőlük egy ilyen keskeny zongorához, egy ilyen bizonytalan oktávhoz.
Tisztában vagyok, gondoltam, hogy nem maradhatok ártatlan egy ilyen szeles reggelen, az ember részt vesz ébredéskor bizonyos merényletekben kisujjal, mutatóujjal vagy csak könyékig.
Nem látta senki, nehéz megmondani, egy cipőtalp, amin sokat járok, bőr és bőr, vaksi egyenlőség, bizonytalan oktáv.
