Olyan vagyok, mint egy rendetlen konyha:

tele vagyok üres üvegekkel, többnapos,

mosatlan edényekkel, asztalon felejtett ételekkel,

hol a villanyt sem kapcsolják fel napok óta,

és általában éjszaka van, bűz és éjszaka.

Hiába várom, hogy jöjjön a háziasszony,

nincs a hálószobában, hol hetyegni szokott,

a kamrában sem keresgél lázasan, izzadva.

Olyan vagyok, mint egy elhagyatott ház:

bennem a meghalt gazdák lélegzete, lábnyoma,

a csend pora nem mozdul bútoron, szőnyegen,

ablakaimra fagy Isten üres tekintete.