[2015. június]

---

Olyannak látom a testem ma este,
mint fodros menyasszonyruha,
és miért ne lehetnék csak bájos,
ha az ideképzelt sárm most
velem nem hasonul, csak meghasad?
Az övvonalnál, itt a has alatt,
ott a Béke-szigeten az árboc,
konkvisztádornak ha vágyódsz,
legyél az első, aki sarkamra lép,
s leszel te szívem fölött a kép,
amulettbe zárva,
te hajótörött, árva,
kis kunyhóm ablakából integethetek,
és elsodornak tőlem majd a tengerek.

Tengernyi tűnődés az első nászi ágyon,
az első nász után a következőt vágyom,
és lánykori nevemet anyakönyvbe írva
engedi láttatni ócska szereplíra,
pedig a tényen mindez nem változtat semmit,
látom gyermektestem élvezni a csendnyi
magányt, a menyasszonyi fátylat,
fejemre csipkés köd borult,
s az engem váró kötelesség bágyaszt.

Harangoznak újra, a násznép talpra szökken,
föl-föl, magyar, halk válás sír a csöndben.